A virtuális világ egy dupla gyűrű alakú földszakasz, a földrészek között pedig tengerek húzódnak. A közepén egy hatalmas hegy áll aminek a tetején áll a legszentebb hely. Egy templom aminek csak a legmagasabb tornya látszik, a többi része a hegy belsejében húzódik szövevényes katakombák és folyosó rendszerek. Állítólag szerzetesek élnek odafent akik ügyelnek arra, hogy a jó és a rossz egyensúlyban maradjanak. Elég sekélyes, szerintem nem él ott senki, csak ki akarták tölteni a textúrát. Talán még a kezdetek kezdetén az első felhasználók, mint anya és Luc ott tanulták meg az itteni dolgokat, ott kezdtek el mindent.
Mi délen élünk, a fagy birodalmában. Itt állandóan hideg van, évente csak egyszer jön el az enyhülés, ami azt jelenti, hogy két héten keresztül nem esik több méter hó, csipognak a madarak mindenfelé és a folyók zubogni kezdenek. A folyókból ilyenkor fel tudjuk tölteni az éves ivóvíz készleteket, amit gyorsan meg kell tennünk, hiszen ez az enyhült állapot tényleg nem tart tovább néhány hétnél. Ilyenkor mindig kifekszünk a sziklákra napozni és a folyóba ugrálunk pancsolni. Ha valaki elég jó, az merülni is tud és gyönyörű köveket és fémeket hoznak fel azoknak akiket szeretnek. Szerettem itt élni, olyan csodálatos tudott lenni a fagyos táj ahogy a nap fényében csillog pompás színekben. Egy jegyes csodavilág volt ez. A fenyők komor zöldje az éjjeleket húsba maróan félelmetessé, a nappalokat pedig vérfagyasztóan misztikussá teszi. Susognak és recsegnek évszázados bölcs nyugalommal. Csodálatos.
A házunk két szintes kétrétegű faház. A fa egymás mögött két rétegbe lett felhúzva, hogy így több meleget tartson bent. A padlót is fa lécekkel burkoltuk le és egy éve Leven találmányának köszönhetően forró vízzel fűtjük a lenti helység padlóját. Lent van a konyha, a raktár és a mosó szoba, az emeletet pedig két szobára osztottuk. Az egyik szoba anyáé volt. Az elmebaja miatt be van ültetve mindenféle növénnyel, mert az megnyugtatja. A kandallóját se gyújtja be soha, csak fekszik egész álló nap és néha beszélget valakivel. Furcsa zajok is szoktak kiszűrődni, de mikor bemegyünk akkor csak fekszik és alszik. Úgy érzem anyának és Lucnak is vannak még olyan titkai amikről nem tudunk semmit. A másik szoba hármunké. Van benne egy hatalmas ágy, amihez két lépcsőfok vezet fel, szemben vele a egy állandóan lobogó tüzű kandalló. Aromákkal és olajokkal illatosítjuk a szobát, hogy Liza valami jó emlékkel is távozzon innen, ne csak az anya szobájából éjjelente és napközben kiszűrődő furcsa nyöszörgések és zajok maradjanak meg neki a gyerekkorából.
Most még mindketten alszanak, így gyorsan kisurranok a hálóból a napi ruhámban, lesietek a konyhába ahol eszek egy kis aszalt zöldséget kenyérrel, aztán bedugom a fejemet a mosdótál jeges vizébe. Szeretem ahogy a meleg arcomba belemar a fagyos, friss víz. Ilyenkor egy pillanatra megfagynak a gondolataim és pánik szerűen ki akarom húzni onnan az arcom. De bent tartom a fejem és a forró adrenalin végigfut rajtam és a fejem lüktetni kezd. Na ekkor húztam ki a fejemet a vízből. Megtörlöm az arcomat és a hajam vizes részét a kemény szövésű törölközővel és elindulok az iskolába.
Corin, a lovam már várja, hogy induljunk. Türelmetlenül toporog a karám elején. Felszerszámozom és már indulunk is. Alvó falvakon lovagolunk keresztül, aztán megállunk egy kovács műhely előtt néhány faluval odébb. Egyre hidegebb van ahogy haladunk, szóval felvettem a szürke, kopott kapucnimat. Az üzletből egy magas, pufók, barnás-vöröses hajú fiú lépett ki. Ahogy bezárta az ajtót és lelépett volna az útra, orra esett a lépcsőn. Felnézett rám a lóra mély barna szemeivel, felpattant és közben motyogott valamit.
- Reggelt Mit - köszöntem vidáman és a kezemet nyújtottam neki, hogy felhúzzam magam mögé a lóra.
- Szia Bibi - átkarolta a derekam és tovább is indultunk.
- Rosszul indul a reggel?
- Apám megint ivott. Már vagy öt éve történt de még mindig nem heverte ki teljesen anya halálát.
- Nagyon szerette - mondtam és kicsit jobban meghajtottam a lovat, hogy biztosan oda érjünk.
Az iskola egy üveg kalitka volt. Kívülről minden bent történő mozgást látni lehetett és szerintem ez elég bizarr volt egy kicsit. De minden esetre nagyon fényes volt állandóan, nem kellett a gyertyákra költeni, csak az alaksorban és az esti órákon.
Mit volt az egyetlen barátom. Őt is onnan ismerem, hogy anyámnak jó barátja volt az ő anyja ezért mikor kicsik voltunk sokat jártunk össze. Ismerjük egymás gondolatait, és jól tudjuk mikor mit érez a másik és a gyógyírt is tudjuk rá. Ő már volt lánnyal. Igen, ezt az esés után senki nem gondolta volna róla, de a falujának a leggazdagabb lányát fektette meg. A család a fővárosba költözött, így a kis románcuknak vége szakadt, de akkor is hihetetlen. A srác, aki a saját lábában is elesik, hogy tarthat előrébb mint az osztály vagány fiújai, akik vállasak, nem vörhenyesek, a szemükben a hódítás tüze ég, az arccsontjuk markáns és magabiztosak. Na igen, őket körözte le az én ügyetlen és vállatlan barátom. Szeretem, de valahogy sose találtam vonzónak, pedig már próbálkoztam vele, mikor Luc küldött egy üzenetet, hogy tervezzük meg a jövőnket.
Ahogy beléptünk a kapun, megcsapott a forróság ami mindig ott lengett az üveg hegyben. A falakon pergamenekkel hirdették az idei mágusavatást. Szereplőket válogattak, akik nem értettek a mágiához. Minden évben ez volt az évad egyik záró szenzációja, bár még sose láttam. A gálára minket nem is szoktak elhívni. Évekkel ezelőtt jött egy meghívás, mikor Leandert előléptették, de akkor is olyan volt, mintha rossz helyen lettünk volna. Mindenki csak azt kérdezgette, hogy kik vagyunk és mit keresünk ott.
Vívás óránk volt, ahonnan nem szerettem késni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése